• Kösd le magad ! :)

    Meggyőződésem, hogy azoknak, akik folyamatsan  szellemi munkát végeznek, kell csinálniuk néha valamit, ami kézzelfogható, ami fizikai értelemben is alkotás. Főleg a januári, februári borongós, hideg napokon. Lehet ilyen a főzés, sütés is, de néha azt kevésnek érzem, mert egyrészt az is hipp-hopp eltűnik (megeszik-jó esetben) és olyan, mintha semmit sem csináltunk volna, másrészt azt nem csupán hobbiból csinálja az ember, hanem “muszájból” is. Mindkét nagymamám gyönyörű kézimunkákat készített. Mai napig őrzöm matyó nagymamám nekem hímzett terítőit, vagy a másik nagyim horgolt kis csodáit. Hamar megtanultam én is hímezni, varrni, picit horgolni és kötni. Szerettem csinálni. A kollégiumban rendelésre kesztyűket kötöttem karácsony előtt, hogy legyen egy kis zsebpénzem ajándékokat venni a szeretteimnek. Sok pulóvert is kötöttem, meg sapkát, kardigánt, mikor mihez volt kedvem. Az alkotás miatt is és azért is mert rettentően kikapcsolt. Úgy alakult,hogy az elmúlt 10-15 évben, valahogy soha nem volt rá időm ( talán egy-egy mellényt kötöttem a lányaimnak, de mindössze ennyi). Mígnem tavaly vettem egy nagyon szép kötött holmit és újra belelkesültem. Rendeltem fonalat (erről annyit, hogy természetesen a monitoron púderszínűnek látszó fonal inkább lilás-rózsaszín életben) és nekiláttam.

    Pár este alatt elkészült a “mű” (bontásokkal együtt) és remélhetőleg lesz valaki a családban, aki majd szívesen hordja is!

    A fonal: Drops Andes 300-400 g

    Tűméret: 9-es

    Minta:

    Nyaka: 31 szemmel kezdtem kötni, 1 sima-1 fordítottat, majd amikor már 11-cm-t kötöttem

    Minta:  1 fordított és 8 sima szemet ismételtem. Az első és utolsó szemet a munka színén, mindig szaporítottam. Először 6 sor után csavart mintát kötöttem, később, csak 10 soronként csavartam 4-4 szemmel. A bővített részeken figyeltem, hogy a mintát folytassam. Amikor elértem a 70 szemet, nem szaporítottam tovább. A végleges hossz 45 cm.

    Mivel az eleje és a háta teljesen egyforma, ezt mégegyszer megkötöttem és végül összehorgoltam a két darabot.

  • Piknik a Római parton

    Megint valami szokatlanba vágtuk a fejszénket 🙂 Sajtópikniket szerveztünk a Római partra, hogy ne csak nekünk, hanem másoknak is jól induljon a napja. Persze nem csak ezért, hanem hogy a néha unalmas, feszengős sajtótájékoztatók helyett a Duna parton, plédekre kuporodva, limonádét kortyolgatva, igazi piknikezős hangulatban meséljek a blogomról.

    Bevallom, kicsit (nagyon) izgultunk, hogy hányan veszik majd a fáradtságot és kvázi “utaznak ki” ezért a kis akcióért a város szélére. Szerencsére sokan 🙂 Kötetlen volt és fesztelen, laza, de tartalmas. Az időjárás is tökéletes volt. Persze nem úsztam meg éneklés nélkül, mert amikor megkérdeztem a sajtó munkatársait, hogy szeretnének-e még valamit, szinte egybehangzóan válaszolták, hogy igen, énekeljek! Megtettem 🙂  Ez most egy olyan bejegyzés, ahol a fotók többet mondanak minden szónál. Imádom ezt a helyet a maga rendezetlenségével, természetességével együtt és nagyon remélem, hogy a képeken ti is látjátok, mennyire élveztem ezt a délelőttöt. (Fotók: Schumy Csaba)