• Citromos csirkecomb diómártással

    Ezt a diós csirke receptet még jó pár éve találtam karácsony előtt. Egy fitness terem recepcióján ücsörögtem, vártam az órámra, amikor megpillantottam egy magazin oldalán. Tudtam, hogy közünk lesz egymáshoz 🙂 A lányok még kicsik voltak és az egész család nálunk karácsonyozott. Nagyon jól jött ez az egyszerű, de izgalmas fogás. Azóta többször is elkészítettem. Elronthatatlan. A csirkét közvetlen tálalás előtt szoktam csak meggrillezni, így garantáltan melegen kerül a tányérra. Jó étvágyat!

     

    www.mindmegette.hu

     

  • Első videoblog: Pikáns sütőtökkrémleves

    Az a helyzet, hogy a gyerekeim -és persze mi is- hozzá vannak szokva a “házi koszthoz”. Így -nem titok- főzök/főzünk. Szinte minden nap. Szerencsére Gábor ebben olyannyira partner, hogy nem csak segít, hanem teljesen önállóan is irtó finom kajákkal kápráztat el minket. A jót könnyű megszokni 🙂 Emlékszem nem rég -az Erkel Színház-beli koncert környékén a nagy rohanásban- két nap egymás után is kénytelenek voltunk rendelni ebédet magunknak. A lányok a második nap (!!) közölték, hogy ők nem akarnak több “konzerv kaját” enni! (????????!!!!) Na, gyorsan tisztáztuk először is, hogy mi az a konzerv kaja, majd bátorítottuk őket, hogy ismerkedjenek meg a fakanállal közelebbről! Na jó, nem leszek igazságtalan, mert fiatal koruk ellenére nagyon ügyesek és isteni maffinokat meg mézeskalácsot sütnek. Szóval, ami a lényeg 🙂 Decemberben színesítjük kicsit a blogot és egyszerű, de nagyszerű ételek receptjét fogom veletek megosztani. Ezúttal a video blogokban az elkészítés módját láthatjátok is, nem csak olvashatjátok. Szerintem ez nagyon izgi 🙂 Mindegyik régi kedvencem, akad köztük pl. egy  féltve őrzött családi recept és azt a sütit is elkészítem majd, ami minden karácsonykor ott díszeleg nálunk a kínálón (igaz, csak nagyon rövid ideig, mert mindenki imádja és hip-hopp elfogy). Szóval, kamera előtt főztem nektek 🙂 Az első -sütőtök krémleves- elkészítése azért volt vicces, mert én nagyon ritkán főzök úgy levest, hogy pontosan kimérem a hozzávalókat. Sőt, az is ritkán fordul elő, hogy csak egy recept utasításait követem. Általában többet is elolvasok a “témában” és elkészítem az én verziómat. Na, ennél a levesnél az történt, hogy kb.6 éve a bio piacon az egyik árus, akitől rendszeresen vásároltam isteni sütőtököt, a tökhöz mellékelte ezt a receptet. Természetesen soha nem készítettem el ez alapján ezt a levest, egészen mostanáig. Rá kellett döbbennem, hogy sokkal finomabb, mint amilyet én valaha főztem! Úgyhogy ajánlom a hozzám hasonló, “majd én jobban tudom” típusú háziasszonyoknak, hogy próbálják ki egyszer ezt -és tényleg ezt- a verziót! Aztán írjátok meg, milyen lett!

     

    www.mindmegette.hu

     

     

  • Köszöntelek

    Ez azért alapvetően csajos blog lesz.

    Egy olyan “egy fenékkel négy lovat megülő” típusú nő blogja.

    S mindezt azért, mert arra gondoltam, hogy az, ami egy kis közösségben sokakat inspirál, vagy segít, vagy csak más szögből világít meg helyzeteket, az talán másoknak, – nemcsak a körülöttem élőknek – is adhat valamit.

    Szépen élek. Viszonylag nyugalomban (szerintem). Sok mindent tudatosan alakítok ki magam körül annak érdekében, hogy harmonikus legyen az életem, az életünk. Nem, sajnos nem tudom arra a választ, hogy “mi a titok?” (ettől a kérdéstől a falra mászok). Nem tudom, mitől harmonikus valakinek az élete (és az sem biztos, hogy mindenki erre vágyik), nincs titkos receptem a tuti jóra, de ha inspirálódnál egy a hivatását és a családját is szenvedélyesen szerető nő életének néhány pillanatából, akkor nézz itt körül, ugyanis ezért kelt életre “Az én világom”.

  • Mindennapi kenyerünket…

    A kenyérsütést valami irtó nehéz és bonyolult dolognak képzeltem mindig, hiszen a mi generációnk és a szüleink sem sütnek otthon kenyeret.

    Meggyes piskótát, muffint, pogácsát, pizzát igen, kenyeret nem. Viszont számtalanszor hallottam és hallom azt, hogy milyen szörnyűek a mai kenyerek, felfújt vackok, egy nap alatt megszáradnak, ki tudja, miből készülnek, no meg hogy bezzeg a nagyanyáink idején

    Igazság szerint én alig eszem kenyeret – pláne fehéret -, de a gyerekeink igen. Egy szép januári napon meguntam a dolgot, és egy barátnőm receptje alapján megsütöttem életem első kenyerét (még élesztővel és fehéret). A lányaim ráraboltak, hipp-hopp megették, és alig várták, hogy nekiálljak a következőnek. Mivel ez az élesztős változat tényleg nem bonyolult és gyorsan kész volt, nagyon belelkesedtem. Aztán jöttek a bagettek sorra, meg a csokis kiflik – az is ment 🙂 – és pár hét alatt eljutottam oda, hogy kovászos kenyeret kezdtem
    sütögetni, enyhe barna beütéssel :), vagyis rozsos kovásszal. Megnyugodtam, mert tudtam, hogy mit visznek a lányok nap mint nap az iskolába uzsonnára. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ennyire ráérek, gyorsan leszögezném, hogy sokszor késő délután fogtam neki, és gyakran éjfélre lett kész a kenyerem, de megérte. Hol egy kis mézzel, hol egy kis vajjal, vagy csak simán vörösborral ettük éjjel a konyhában a még langyos kenyereket Gáborral.

    Sütöttem kereket, meg hosszúkásat, magosat meg répásat 🙂 Az ember lánya hamar függővé válik, mert egyáltalán nem bonyolult dolog kenyeret sütni, viszont van benne valami misztikum, ahogy az a ragacsos kovász idővel rugalmas, lukacsos, könnyen formázható tésztává alakul. Arról nem is beszélve, hogy a friss kenyér illata pillanatok alatt egy kupacba csalogatja a család apraja-nagyját. A kenyérsütéshez elsősorban időre van szükség, mert a “munka” része tényleg nem nagy szám. Összvissz 20-25 perc a dagasztás, hajtogatás, formázás (magyarán a meló). A többi csak a pihentetés, kelesztés, mert kell egy csomó idő a tésztának, mire kialakul a sikérháló (fehér kenyérről beszélünk), és a jó kis buborékok.

    Így leginkább  akkor fogok hozzá, ha tudom, hogy kb. 5 óra hosszáig egyfolytában otthon leszek (bár ez sem igaz teljes mértékben, mert Jázmint már megtanítottam, hogy kell hajtogatni, így akár egy másfél órára is ellóghatok otthonról). A legtöbb segítséget a  http://www.limarapeksege.hu oldalról kaptam, de van néhány dolog, amit már saját tapasztalatból tudok és meg is osztom bárkivel, aki megkeres vagy felhív, hogy “hahó, kenyeret akarok sütni, segíts!”


    Először is én mindenkit bátorítok, hogy kovászos kenyérrel próbálkozzon, mert százszor finomabb, mint az élesztős változat. Kovászt nevelni nem túl bonyolult dolog, de kérni is lehet valakitől, aki sütöget :)). Fontos a liszt minősége, de ez is nagyon egyszerű, kenyérlisztet kell venni. Többfélét kipróbáltam már, nem tapasztaltam jelentős különbséget egyik vagy másik között. Én ha tehetem, a Júlia Malom bio kenyérlisztjét használom. Aztán ott a víz mint fontos összetevő, ami tisztított, de legalábbis klórmentes kell hogy legyen (a buborékmentes ásvanyvíz remek), és nem hideg, nem forró, hanem kellemesen meleg. Ezen kívül már csak só kell a tésztába. Az autolízist, dagasztást, hajtogatást szuper jól leírja a limara oldala, képekkel illusztrálva a félősebbek kedvéért. Én az első kenyérnél nem ismertem még ezt az oldalt, így minden percben ki akartam dobni azt a nyúlós, ragadós vackot, amivel kínlódtam órákig, és nem úgy festett, mint amiből valaha is kenyér lesz. Végül mégis megsütöttem és el is fogyott az utolsó morzsáig, bár elég lapos kis tömör valami lett. Szerintem bármilyen bénán sikerül, akkor is jobb az, amit mi készítünk, mint némelyik bolti.

    A sütésnél nekem a kacsasütő tál vált be. (Ez tulajdonképpen egy zománcozott nagy lábas fedővel.) A sütővel együtt felmelegítem, és amikor sütésre kész a tészta, óvatosan belefordítom a forró lábasba. Nagyon éles késsel kell bevágni a tetejét, mert különben szétrepedezik. Nézegetni nem tudjuk sülés közben a fedő miatt, de elég megbízhatóan viselkedik. A fél kiló lisztből készített kenyér 230 fokon 45 perc alatt tökéletesre sül, és majdnem ilyen gyorsan el is fogy 🙂 Viszont nagyobb elismeréssel néznek rád a gyerekeid, mint amikor segítettél megoldani egy másodfokú egyenletet.