Kismamás :)

Soha ennyi kismama nem volt a baráti és ismerősi körömben, mint most. Ráadásul -ez is érdekes- egytől egyig mindannyian szeptemberre várják a babájukat. Bori, Eszter, Gerda, Kata, Orsi, Zsuzsa, Niki! Ezt a posztot ti ihlettétek!

No meg a két lányom, akikkel -meglehetősen izgalmas közös életünk- több, mint 15 éve kezdődött. Sőt, talán napra pontosan 16 éve volt, amikor kiderült, hogy első gyermekünket várjuk Gáborral. Várjuk, mert mi erre a kalandra ketten neveztünk be. Majdnem mindent együtt csináltunk, együtt gondolkodtunk, terveztünk, ötleteltünk, megoldottunk, szerveztünk. Talán egyetlen dolog van, ami az én reszortom a mai napig, a “szakirodalom” böngészése. Persze a mesék is ide tartoznak, de most nem azokról szeretnék írni, hanem olyan könyvekről, amik a gyereklelkek tengerében -meg sokszor a sajátunkban- segítettek/segítenek eligazodni. A Lelki köldökzsinór volt az első amit olvastam és ennek hatására elég gyorsan fölvettem a kapcsolatot a pocaklakómmal. Majd ezt követte a Göber-Glöckner féle Nagy gyerekkalauz és a Kismamák és kisbabák egészségkönyve. Utóbbiból lelkesen olvasgattam éppen mi történik “belül”, az előbbiből sok hasznos és praktikus tanács mellett inkább egyfajta szemléletet tanultam. Amikor megszületett Jázmin, sokkal kevesebb időm maradt olvasni (is), így már annak is nagyon örültem ha tudtam, hol keressek egy adott témában valamit. Mivel ez még az időszámításunk előtti időkben történt, nem volt lehetőségem beütni egy szót a keresőbe, hogy aztán a millió feldobott link között böngésszek, hanem kőkeményen lapozgatni kellett, ha meg akartam tudni, mitől fáj a hasa, mit tegyek, ha jön a foga, vagy ha nem alszik. A csecsemő kor hipp-hopp elszaladt és amint picit nagyobb lett, eljött az, ami engem sokkal jobban érdekelt, mint pl.a pelenkadermatitis. A gyermek lelke, a jelleme, az érzései, a világgal -és velünk- való kapcsolata. Az, hogy mitől lesz kiegyensúlyozott kis ember, mitől lesz boldog, hogy hogyan tudok segíteni neki, hogy könnyen vegye az akadályokat, mind mind ott motoszkáltak és motoszkálnak a fejemben. Vannak dolgok, amiket úgy hiszem, nem lehet könyvekből tanulni a gyerekneveléssel kapcsolatban, vannak, amiket ösztönösen érzünk, de én -bevallom- sok hasznos dolgot tanultam a könyvekből.

A Beszélj úgy hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyv például sokat segített, amikor úgy éreztem, nem találom a hangot velük. Talán a folyamatos változás az, ami miatt soha nem éreztem azt, hogy ok, most már “kész a gyerek”, innentől sima ügy lesz a nevelése, mert amint “túl voltunk” egy korszakon, jött a következő, ami rengeteg kérdést, feladatot gördített elénk. Legalábbis én így élem meg. Tudom, hogy “csak” szeretni kell őket. De hogyan? Mikor, ha mindig az oviban van, vagy most már az iskolában. Vagy zongora órán…vagy a barátaival. Röpülnek az évek, elcsépelt, de így van. A lányaim már kamaszok,( be is szereztem a Meleg szívű fegyelmezés című könyvet) és szerintem jó fejek. Bízom abban, hogy sok mindent nem rontottam el rajtuk 🙂 Persze még izgalmas évek jönnek, de fura, hogy már arról beszélünk a barátnőimmel, hogy reméljük, megtalálják a hivatásukat és a párjukat az életben. Pedig nem rég születtek….

Kedves kismamák! Kívánom, hogy higgyetek magatokban és szeressetek anyának lenni, mert semmihez sem hasonlítható csodálatos kaland! Szeressétek minden korszakát a gyereknek,  mert soha vissza nem hozható élményeket tartogat mindegyik és éljétek meg, legyen erre (is) időtök, mert ha majd húsz évesek lesznek a gyerekeitek, nem lehet őket visszaültetni a hintába.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.