Néha jóleső nosztalgiával gondolok arra az időszakra az életemből, amikor még utáltam enni. Kislány koromban halálos ellenségek voltunk a pörkölttel, meg a rizzsel, hogy csak a legutálatosabbakat említsem. Emlékszem, hogy egy szépnek induló vasárnap délután már az összes barátom és a húgom is lent játszottak a játszótéren, miközben én ültem a konyhában egy tányér hús meg rizs fölött és addig nem mehettem sehova, amíg azt meg nem ettem. Nem értettem sokáig, hogy az emberek hogy bírnak annyit enni, hogy leves, meg második, meg desszert. (Mondjuk ezt most sem nagyon értem :)) Nem nehéz kitalálni, hogy vékony kislány voltam, ráadásul mindig mozogtam, sportoltam, úgyhogy a súlyommal sem kellett foglalkoznom. Mivel 14 évesen már kollégiumban laktam, én nem tanultam meg anyukámtól főzni. Az első fontos állomás az életemben -ilyen szempontból- az első budapesti albérletem volt, ahol a szomszédom Romhányi József házvezetőnője volt. Margit néni istenien főzött és én minden magyaros ételt tőle tanultam elkészíteni, szigorú szabályok szerint. (Így már mindenki imádja a környezetemben a tökfőzeléket és a töltött paprikát is.) Hosszú út vezetett a gasztronómia ösvényein, míg megtanultam olasz, indiai, kínai vagy éppen spanyol ételeket is készíteni, hogy a sütésről ne is beszéljünk. Büszkén elmondom mindenhol, hogy én bizony majdnem  minden nap főzök és a gyerekeim nem eszik a menza kaját. Nem kis meló, de hát van aki a kocsijára vagy a ruháira a legigényesebb, én arra, hogy mit teszek a családom elé az asztalra. Aztán egyszer csak nagy fordulatot vett az életem, ugyanis a férjem tavaly vásárolt egy kinti sütő-főző szerkentyűt egy un. kamadot. Őszintén megmondom, nem mutattam nagy érdeklődést a dolog iránt, inkább hagytam őt, hogy felfedezze és kibontakoztassa a benne szunnyadó szakácsot. Az egy dolog, hogy azóta teljesen új dimenziók nyíltak meg a főzés terén, de a férjem olyan kajákat csinál, hogy az őrület.

Esténként nem focit néz, vagy night clubokba jár, hanem recepteket keres a neten és nézi a videókat, fordítja a szövegeket. Őrület, milyen megszállott lett és én ezt nem mellesleg,  nagyon bírom. (Meg a lányok is) Így fordulhat az elő nálunk, hogy apa vasárnap főz, anya meg elmegy futni. Rájöttem ugyanis, hogy amíg az ember nem szeret enni, addig könnyű vékonynak maradni. Manapság az dívik nálam, hogy ha tudom, hogy valami lakoma van készülőben, felpattanok a bringámra, vagy felveszem a futócipőm… Aztán vár a terített asztal, kibontunk egy finom bort és helló vasárnap! Én így szeretlek!

Olvassátok el az egész cikket a vitalmagazin.hu oldalán!

Természetesen a receptet is megosztom itt, mert ha valakinek nincs kamado sütője, akkor is el tudja készíteni ezt a pazar ételt.

(3-4 főre)

1 szüzérme (50-60 dkg)

Kb .30 dkg bacon szalonna szeletelve

Só

Juhar szirup

Barackos salsa:

4 őszibarack

Fél (pici) lilahagyma kockákra vágva

1 marék menta összevágva

1 lime leve

Plusz köret:

3 édesburgonya

A sütés előtti nap egy folpackra fektetem hosszában a baconöket úgy, hogy egy kicsit fedjék egymást. Pár centivel hosszabban, mint a szüzérme hosszúsága. Ráteszek egy másik folpackot és nyújtófával párszor végig görgetem, hogy kicsit összesimuljanak. Leveszem a fölső fóliát, ráteszem keresztbe a húst. Az egészet megsózom (bacont is) A hús mellet egy kb. 5 centis csíkban meglocsolom a bacont juharsziruppal. Szorosan betekerem a szüzérmét a baconbe. Aztán az egészet szorosan az alatta lévő folpackba. 1 éjszakára hűtőbe teszem.

Sütés: A húst kiveszem a folpackból és a grillrácsra teszem. Ezzel egyidőben a krumplikat is a rácsra helyezem és 120-130 fokon indirekt módon (nem közvetlenül a parázs fölött) 45-50 perc alatt megsütöm. A hús hamarabb elkészül majd, mint az édesburgonya, ezért  azt levesszük a grillről és pihentetjük.

 

Míg a hús pihen a barackokat közvetlen a parázs fölött óvatosan kicsit meggrillezem aztán egy tálba teszem és összenyomkodom ( vigyázat forró :), vagy összevágom majd hozzákeverem a lilahagymát, mentát és a lime levét.

Ez idő alatt a krumpli is egészen biztosan elkészül.

 

És aki videón is szeretné megnézni….: