• Menjünk! De hova?

    Van-e annál jobb, mint egy szép őszi vasárnap délután lefeküdni a fűbe, érzni az arcunkon az erőlködő nap melegét és csodálni, ahogy a sárgálló, pirosló falevelek keretbe foglalják az eget? Nem hiszem. Számomra a legszebb és legizgalmasabb időszaka az évnek ez. Igen, a kedvenc évszakom az ősz, de inkább az indián nyár 🙂 Nem tudok ilyenkor  egy helyben maradni és bár kétségtelen, hogy a Duna-part mindig nagyon szép, de kora ősszel a domboldalak, az erdők színe mindent űberel. Kiadom a vezényszót : Menjünk! De hova? Mindegy! És már indulunk is. Igaz, hogy a Bakony, a Mecsek, a Bükk és a Mátra is kínál bőven kirándulóhelyet, de a “max. a vasárnap a pihenő nap” típusú családoknak -mint amilyen a miénk iskola időben- remek kikapcsolódást tudnak nyújtani a Budapest közeli helyek is. Szerintem ezek is megunhatatlanok. Végül is az a lényeg, hogy gyönyörű időben ne üljünk otthon. Amikor kislány voltam sem Tokajba jártunk kirándulni, hanem a Szalajka-völgybe, Almárba -busszal- , vagy felmásztunk az Egedre, amit egyébként “ha kell, ha nem” otthon bámulhattunk az ablakból.

     

    Persze izgalmak nélkül nincs kirándulás és “ember tervez isten végez”, szóval kaptunk ajándékba -még Karácsonyra- belépőjegyeket egy kalandparkba. Szuper ötlet -irtó jó ajándék- gondoltam, kihasználjuk a szép időt, mászunk, kúszunk, lesz minden, együtt a lányokkal. Nagyon menő :))) Aztán amikor odaértünk, fura volt, hogy nagy teherautó állt a bejárat előtt, a kerítésen belül pedig vadul ment a kopácsolás, fűrészelés. Épp elbontották a kalandparkot…. Remek! Azért nem gondoltam, hogy ezt ott hipp-hopp fel kellene adni, eszünkbe sem volt haza menni, irány a Normafa, úgyis rég jártunk arra. A lányoknak meséltük, hogy akkor is ide jöttünk, amikor Emivel terhes voltam, a városban lent már tavaszodott, itt meg hó volt, szánkóztak a népek, én meg bukdácsoltam a fagyos sétányon, nagyon nehéz volt már a pocaklakóm, úgy éreztem magam, mint egy bálna az erdőben, másnap pedig szültem. Sokszor jöttünk ki ide később is, amikor ovisok voltak, vannak fotók arról, ahogy a mászókán lógnak….. mindig fújt a szél…. persze semmire sem emlékeznek. Csináltunk direk elszúrt fotókat, beálltunk a fa koronája alá, mintha a mi koronánk lenne, faleveleket szedtünk és megállapítottuk, hogy a természet a legszebb és beszélgettünk arról, hogy vajon nekünk miért nem az jut eszünkbe, hogy ide milyen klassz lakóparkot lehetne építeni….. Aztán csörgött a telefon, majd eltorzult a lányom feje, valami eszébe jutott, görbült a szája. Egy órája,amikor a mosdóba ment és kivette a zsebéből a telefonját, letette. Ott hagyta. Innentől filmszerű az egész. Gábor fogja a kezét, sietnek vissza. Mi kicsivel mögöttük. Meglesz. Meg kell, hogy legyen. Aki ide jön, az nem lop telefont. Sose lehet tudni. Még szerencse, hogy pár napja lementette róla a képeket… Minek hozta el… Nincs meg. Kérdezzük meg. De kitől. Nem találtak. Hívjuk. Kicseng. Nem veszik fel. Menjünk vissza. Vannak bent… a francba. Le van halkítva. Rezeg. Ott! Az ablakban. Mosoly. Van remény.

  • Na, ki a konyhatündér?

    Néha jóleső nosztalgiával gondolok arra az időszakra az életemből, amikor még utáltam enni. Kislány koromban halálos ellenségek voltunk a pörkölttel, meg a rizzsel, hogy csak a legutálatosabbakat említsem. Emlékszem, hogy ...

    Bővebben...
  • Nyárutó

    Szeretem ezt az időszakot. Az ősz még épp hogy csak betette a kislábujját az ajtón és kellemes melegek a nappalok, este pedig a teraszon egy takaróba bújva lehet nosztalgiázni a ...

    Bővebben...
  • Bodzás epermisu

    A pünkösdi hosszú hétvége megihletett és az eper-bodza kombinálásával készítettem egy isteni tavaszi desszertet. A bodzaszörphöz a virágot egy jóga óra után kaptam Esztertől, a jógatanáromtól, az epret pedig mi ...

    Bővebben...
  • Húsvét a Bledi-tónál

    Egyetlen kisfiú miatt van némi lelkiismeret furdalásom, mert elutaztunk Húsvétkor. Ő jött volna locsolkodni az apukájával, de nem talált minket itthon 🙁 Mivel november óta egyetlen nyugodt hétvégénk sem volt ...

    Bővebben...