• Nyárutó

    Szeretem ezt az időszakot. Az ősz még épp hogy csak betette a kislábujját az ajtón és kellemes melegek a nappalok, este pedig a teraszon egy takaróba bújva lehet nosztalgiázni a nyári élményekről. Szoktunk is :), hisz tele van az összes telefon, fényképező képekkel, kis videókkal és annyira jó ezeket visszanézni. Volt néhány tervünk a nyárra, amiket megvalósítottunk és persze volt néhány, amiket nem. Végre eveztünk a Dunán,  gyúrtunk a lányokkal szilvásgombócot  és a szalonnasütés is✔️.

    Én szerettem volna még napfelkeltét nézni vízparton, jól  elázni az esőben és végre elmenni Dubrovnikba. Sajnos a napfelkelte -természetéből fakadóan- elég korán van, így mindenki leszavazott, egy fellépés alkalmával a bőrig ázás viszont majdnem összejött, Dubrovnik pedig… hát az úgy volt, hogy …elutaztunk Makarskára. Ez a kis horvát tengerparti város arra tökéletesen jó, hogy az ember megszálljon és innen kirándulgasson jobbnál jobb helyekre és két csobbanás között felfedezze a környéket. Megtaláltuk például az egyik legszebb tengerpartot, ahol valaha jártam.

     

    A Punta Rata strandjain olyan valószínűtlenül türkizkék a tenger, hogy az ember folyton azt érzi, valami képeslapot nézeget. Háttérben a hatalmas hegyekkel, a vízből nézve is pazar a látvány. A lányokat ki se lehetett szedni a vízből, hol halrajokat kergettek, hol a hullámokban ugráltak. Amikor véletlenül szárazföldet ért a lábuk akkor ettek, vagy éppen kövekre rajzolgattak.

    Na jó, volt néhány kártya parti is, amit lezavartunk családilag, és végre Emi is velünk játszott 🙂 A nyaralásainkon  a prioritásokat általában az időjárás függvényében állítjuk fel. Nagyon egyszerű: ha süt a nap és elég meleg a víz, akkor strandolunk.

    Bárhol, de leginkább mindenhol. Egyik nap elmentünk az Imotski-tavakhoz. A Kék-tó és a Vörös-tó olyanok, mint két vízzel teli kráter. Már az oda vezető úton láttuk a szemközti hegyoldalról, hogy szinte beszakadt a föld ezen a helyen. A Kék-tó partjára le is mentünk, sőt a lányok fürödtek is. Mégegyszer nem vállalnám be a kanyargós köves utat 35 fokban, de egyszer ki lehet bírni és a látvány tényleg különleges.

    Következő utazásunk Makarskáról Mostarba vezetett. A bosnyák várost -romantikusan- a hegyek felől közelítettük meg, ami annyit jelent, hogy rettenetesen magasan, szerpentineken vágtunk át a hegyen és hát….kiderült, hogy ezt ööö….nem mindenki bírja. Tanultunk is valamit, miszerint, ha valaki rosszul van az autóban és nem mer megszólalni sem, mert fél, hogy a reggeli beköszön a másik nyakába, akkor -egyezményes jelként- elkezdi vakargatni az előtte ülő nyakát. 12 évig mi sem gondoltunk erre, pedig hasznos lett volna :))) Na, kérem. Innentől megpecsételődtek mostari élményeink. Nem annyira tudtuk élvezni, hogy úgy mondjam. Pedig gyönyörű a belváros a Törökországot idéző épületeivel, a mecsetekkel, a bazársor  hangulatával, a Neretva folyó -megintcsak- türkiz színével.

    Az volt még a tervünk, hogy innen lemegyünk Dubrovnikba, majd este haza, de nem mertük bevállalni. Örültünk, hogy végre “hazaértünk”, vagyis vissza a szállásunkra problémamentesen. Azért az biztos, hogy ezt sokáig fogjuk emlegetni :)) Legfeljebb majd Gáborral leugrunk pár napra és egy másik utazás során fedezzük fel Dalmácia legdélibb csücskét édes kettesben 🙂

  • Bodzás epermisu

    A pünkösdi hosszú hétvége megihletett és az eper-bodza kombinálásával készítettem egy isteni tavaszi desszertet. A bodzaszörphöz a virágot egy jóga óra után kaptam Esztertől, a jógatanáromtól, az epret pedig mi ...

    Bővebben...
  • Húsvét a Bledi-tónál

    Egyetlen kisfiú miatt van némi lelkiismeret furdalásom, mert elutaztunk Húsvétkor. Ő jött volna locsolkodni az apukájával, de nem talált minket itthon 🙁 Mivel november óta egyetlen nyugodt hétvégénk sem volt ...

    Bővebben...
  • Köszöntelek

    Ez azért alapvetően csajos blog lesz. Egy olyan “egy fenékkel négy lovat megülő” típusú nő blogja. S mindezt azért, mert arra gondoltam, hogy az, ami egy kis közösségben sokakat inspirál, ...

    Bővebben...
  • Mindennapi kenyerünket…

    A kenyérsütést valami irtó nehéz és bonyolult dolognak képzeltem mindig, hiszen a mi generációnk és a szüleink sem sütnek otthon kenyeret. Meggyes piskótát, muffint, pogácsát, pizzát igen, kenyeret nem. Viszont ...

    Bővebben...